A felkészülés 2. hete (kb 11 hét az indulásig🥰)
(már szerintem erős halszagom van😏…)
A múlt hétvégén lezajlott otthon a gépek és alkatrészeik lázadása. Az, hogy a vízzel teli mosógépcső mosás közben hivatalosan is elvált a mosógéptől még csak csak, de hogy a porszívó konkrétan megveszett és kiharapott egy darabot a kisujjamból az már nagyon rosszul érintett… De hős voltam és szombat délutánra kész lett a takarítás. És 1-másfél napig klasszul is nézett ki a kérónk.(Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy de jó lenne, ha minden látogatónk, ebben az idő sávban jönne, amikor ilyen szép tiszta minden…) A hétvégében viszont az volt a jó, hogy normális kaját ehettem. A haldiéta hétfőtől péntekig tart, a hétvégén normál étkezés van. Persze visszafogottan. A hómofisz után már csináltam egy ilyen halas diétát, ami működött is, csak 2 hét után már nem csorgott annyira a nyálam, amikor megláttam mi van a tányéromon.. De most még megy. Szóval nagyon örültem a hétvégén a tarhonyalevesnek, meg a sárgaborsó főzeléknek. De ugorjunk erről a témáról. Elérkezett a hétfő. Röviden: de minek…?!!!!! Későn indultam, szürke időben gyalogoltam, nem volt az igazi. Hát igen, nem minden nap tud szép lenni, még ha igyekszünk is keresni a szépséget. Aztán a nap folyamán belefutottam egy csaló weboldalba, ami miatt le kellett tiltanom a bankkártyám, ami a hét további részére is kigyűrűzött. Nna mindegy is, mint mondtam, ez a hétfő nem került be a legszebb napjaim közé.
A keddi nap már sokkal jobban sikerült. Reggel ugyan piszok hideg volt, de sütött a napocska. A reggeli séta megint jól esett és a kedves mosolyú utcatársak közé belépett még egy hölgy. Addig-addig spannoltam a hangulatom pozitívra, hogy sikerült együtt énekeltem a fülemben daloló Smash Mouth-tal a Walkin´ On The Sun-t. De csak halkan. Maximális artikuláció minimum hangszínnel + enyhe táncos járás. De csak ha senki nem volt a közelemben! Imádom ezt a vidám kis dalt és nagyon klasszul lehet rá gyalogolni. Aztán bent, a melóhelyen Nőnap alkalmából sok köszöntést/csokit/virágot kaptam, ami tovább növelte a nap szépségét. A nap csúcsa viszont délben érkezett el, amikor Bettikém csörgött, hogy itthon van!!!!!!!!!!!! Tavaly augusztus óta nem öleltük meg egymást, ez egy csodás meglepetés volt….!
De jól elkalandoztam szokás szerint, szóval térjünk vissza a hűvös, szeles csütörtök reggelhez. Miközben magamat a kabátban is összehúzva, a kezeimet zsebre dugva, dacolva az időjárással vágtattam (), rengeteg mindent láttam megint. Egy kis kertet a lakótelep közepén pölö.
Egy tündéri kis kertet. Mondjuk ezt a kis kertet régóta ismerem, mert a közelünkben van. Még sosem láttam, hogy ki műveli, de ez a kert valahogy mindig úgy élt bennem, mint egy kis varázslat. Egy kitörés a panelvilágból. Egy kis nyugalom sziget a betonházak között. Szeretem. Aznap reggel is elmentem mellette, mint minden nap, de most picit megálltam nézni, mert jól esett. De mivel ekkor még az út elején voltam, nem sokáig ácsingóztam, újra nekilendültem a már szokásos útvonalnak.
A beton utat nem szereti se a bokám, se a térdem. (Ezért kell az új csuka, a Columbia nem vibramos és ezért futottam bele a csaló sportcipős weboldalba hétfőn…) (No meg mert nem figyeltem oda…)
Meg általában egy ilyen út sosem annyira szép, mint egy erdő, vagy egy hegy. Menetközben jutott eszembe, hogy nemsokára az óceán parton fogok majd menni. De jó lesz!!!!! Ez felvidított nagyon és új erővel lendültem neki a betonútnak. A város közepén, az iskola előtt egy fiatal anyuka jött szembe velem 2 kis gyerekkel. És bár érezhető volt, hogy rendesen a reggeli stresszben van, mosolygott. És csodás mosolya volt. Hirtelen egy másik világba dobta őt át a fantáziám. Egy Shakespeare-i világba. Láttam őt a középkori Itáliában, ahogy a Madonna mosolya sok fiatalember szívét megdobogtatja. Micsoda szépség… (Nekem nem kellenek a drogok, a fantáziám bármikor képes erre…)
A napocska ugyan sütött, de a hideg is… Mire beértem a céghez, a farmerom és alatta a combom teljesen átfagyott. De büszke voltam magamra, hogy mégsem adtam fel. A halacska ebédet így, az 5. napon már ímmel-ámmal ettem. Eljutottam odáig, hogy 1 db retek +1 db savanyú uborka már rendesen nyálcsorgató desszertnek számított. (Bármi, csak ne hal.!!!!)
Heti aranyköpés: “Cukikám, el is felejtettem, hogy nekünk meg minden bűnünk meg lett a múltkor bocsátva, amikor beértünk Santiagoba és alig gyűjtöttünk azóta…”
Saját képek, kivéve az elsőt (imádom a pasit)