A felkészülés 2. hete (kb 11 hét az indulásig🥰)
(már szerintem erős halszagom van😏…)
A múlt hétvégén lezajlott otthon a gépek és alkatrészeik lázadása. Az, hogy a vízzel teli mosógépcső mosás közben hivatalosan is elvált a mosógéptől
még csak csak, de hogy a porszívó konkrétan megveszett és kiharapott egy darabot a kisujjamból
az már nagyon rosszul érintett
… De hős voltam
és szombat délutánra kész lett a takarítás. És 1-másfél napig klasszul is nézett ki a kérónk.(Ilyenkor mindig arra gondolok
, hogy de jó lenne, ha minden látogatónk, ebben az idő sávban jönne, amikor ilyen szép tiszta minden…) A hétvégében viszont az volt a jó, hogy normális kaját ehettem
. A haldiéta hétfőtől péntekig tart, a hétvégén normál étkezés van. Persze visszafogottan. A hómofisz után már csináltam egy ilyen halas diétát, ami működött is, csak 2 hét után már nem csorgott annyira a nyálam, amikor megláttam mi van a tányéromon
.. De most még megy. Szóval nagyon örültem a hétvégén a tarhonyalevesnek
, meg a sárgaborsó főzeléknek
. De ugorjunk erről a témáról. Elérkezett a hétfő. Röviden: de minek…?!!!!! Későn indultam, szürke időben gyalogoltam, nem volt az igazi. Hát igen, nem minden nap tud szép lenni, még ha igyekszünk is keresni a szépséget
. Aztán a nap folyamán belefutottam egy csaló weboldalba, ami miatt le kellett tiltanom a bankkártyám, ami a hét további részére is kigyűrűzött
. Nna mindegy is, mint mondtam, ez a hétfő nem került be a legszebb napjaim közé.
A keddi nap már sokkal jobban sikerült. Reggel ugyan piszok hideg volt
, de sütött a napocska
. A reggeli séta megint jól esett
és a kedves mosolyú utcatársak közé belépett még egy hölgy. Addig-addig spannoltam a hangulatom pozitívra, hogy sikerült együtt énekeltem a fülemben daloló Smash Mouth-tal a Walkin´ On The Sun-t
. De csak halkan. Maximális artikuláció minimum hangszínnel + enyhe táncos járás
. De csak ha senki nem volt a közelemben! Imádom ezt a vidám kis dalt és nagyon klasszul lehet rá gyalogolni
. Aztán bent, a melóhelyen Nőnap alkalmából sok köszöntést/csokit
/virágot
kaptam, ami tovább növelte a nap szépségét. A nap csúcsa viszont délben érkezett el, amikor Bettikém csörgött, hogy itthon van!!!!!!!!!!!!
Tavaly augusztus óta nem öleltük meg egymást, ez egy csodás meglepetés volt….!
.
. Remek volt a hideg mellett a szél
… Néha alig láttam a szemem előtt lengedező hajamtól
. A mostani útra nem vágatom le. Mertugyanis az első út előtt 2-3 centisre levágattam a hátközépig érő hajamat Gabival, imádott fodrászommal. (Szeretem benne, hogy nem csak ügyes, de reális is, mert mindig megmondja, ha hülyén állna nekem a frizkó, amit kigondoltam
, de ad alternatívát.)
.!!! Egyre másra kérdezték, hogy Mundi hogy engedhette ezt meg nekem
.?!! Nos úgy, hogy ő egyszerűen nem szólt bele. Innentől ezzel a hajjal szeretett és pont.De jól elkalandoztam szokás szerint
, szóval térjünk vissza a hűvös, szeles csütörtök reggelhez. Miközben magamat a kabátban is összehúzva, a kezeimet zsebre dugva, dacolva az időjárással vágtattam (
), rengeteg mindent láttam megint. Egy kis kertet a lakótelep közepén pölö.
Egy tündéri kis kertet
. Mondjuk ezt a kis kertet régóta ismerem, mert a közelünkben van. Még sosem láttam, hogy ki műveli, de ez a kert valahogy mindig úgy élt bennem, mint egy kis varázslat
. Egy kitörés a panelvilágból. Egy kis nyugalom sziget a betonházak között
. Szeretem. Aznap reggel is elmentem mellette, mint minden nap, de most picit megálltam nézni, mert jól esett. De mivel ekkor még az út elején voltam, nem sokáig ácsingóztam, újra nekilendültem a már szokásos útvonalnak.
A beton utat nem szereti se a bokám, se a térdem. (Ezért kell az új csuka, a Columbia nem vibramos és ezért futottam bele a csaló sportcipős weboldalba hétfőn…) (No meg mert nem figyeltem oda
…)
Meg általában egy ilyen út sosem annyira szép, mint egy erdő
, vagy egy hegy
. Menetközben jutott eszembe, hogy nemsokára az óceán parton fogok majd menni
. De jó lesz!!!!! Ez felvidított nagyon és új erővel lendültem neki a betonútnak. A város közepén, az iskola előtt egy fiatal anyuka jött szembe velem 2 kis gyerekkel. És bár érezhető volt, hogy rendesen a reggeli stresszben van, mosolygott. És csodás mosolya volt. Hirtelen egy másik világba dobta őt át a fantáziám. Egy Shakespeare-i világba. Láttam őt a középkori Itáliában, ahogy a Madonna mosolya sok fiatalember szívét megdobogtatja. Micsoda szépség… (Nekem nem kellenek a drogok, a fantáziám bármikor képes erre…)
.
nap, egy jó könyv
jót fog most már tenni. Már csak 1 nap és jön a pihi!
…
. Lassan tudtam kivonni magam a bűvköréből, de számomra is meglepő, hihetetlen önuralommal mégis felkeltem
. A gazdaságra, meg az országra gondoltam, hogy nem fogják bírni nélkülem.
…
.. 2 éve, a magyar útra, a Camino Hungaro-ra tessék-lássék módon készültem fel, meg is lett az “eredménye”, végig szenvedtem
. És a nem megfelelő akkori fizikai állapotomra tett még rá a reeeeeeengeteg szúnyogcsípés, a számon kijövő herpeszek, plusz valami brutál hasmenős vírus is… Mondjuk úgy, hogy annak az útnak csakis 1 szépsége volt: hogy megismertük Andit..! Fittnek kell lennem, mire odaérünk, nincs mese
.!!!!, de makacsul elindultam, próbálva nem vágyakozni/engedni a kísértésnek.
és máris jobb volt egy fokkal. De csak 1 fokkal. Ami így lett összesen 4 fok…
A napocska ugyan sütött, de a hideg is… Mire beértem a céghez, a farmerom és alatta a combom teljesen átfagyott
. De büszke voltam magamra
, hogy mégsem adtam fel. A halacska ebédet így, az 5. napon már ímmel-ámmal ettem. Eljutottam odáig, hogy 1 db retek +1 db savanyú uborka
már rendesen nyálcsorgató desszertnek számított
. (Bármi, csak ne hal.!!!!)
.)..-a, azért a dolgok jól mennek. És az egyik kedvenc Bridget mondásommal zárnám is mai soraim: “Nem követhetem el a régi hibákat! Jöhetnek az új hibák
!”
,Heti aranyköpés: “Cukikám, el is felejtettem, hogy nekünk meg minden bűnünk meg lett a múltkor bocsátva, amikor beértünk Santiagoba és alig gyűjtöttünk azóta…”
Saját képek, kivéve az elsőt (imádom a pasit)