A felkészülés 10. hete
(3 hét az indulásig)
Vajon a hernyó🐛 is fél, miközben bebábozódik, meg amikor kijön a bábjából…?
Megijed és vissza akar csinálni mindent, mert fél..?
Pedig akkor válik pillangóvá🦋…
A héten már komolyan felpörgettük a felkészülést🧐.
Múlt szombaton csak sikerült végre összerakni a zsákot.
A pakolási listával📝 a kezembe szortíroztam ki a túracuccok közül ami kell.
Közben jókat nevettem magamon, mert megtaláltam azokat a dolgokat is, amiket az első út előtt vásároltam össze.
Atya isten mik voltak🤦♀️..! Wc-re húzható zacsi, lányoknak állva pisilő, tényleg csak a legfontosabbak😂…
De megtaláltam ám szépen elcsomagolva az előző utak emlékeit is🥰. A belépőmet a Guggenheim-ba, a tollat, amit a galíciai Lalitól kaptunk, meg a Hospitales köveit🥰(!!!!) , meg ilyesmiket.
Aztán visszatértem a jelenbe és összepakoltam a zsákot.
A ruháknál 2 váltás mellett döntöttem, a 3 pólót, bugyit, miegyebet már flancolásnak éreztem. Mindent lecsökkentettem, amit lehetett, a végeredmény: 6,7 kg enni-innivaló nélkül.
Elsőre.!
3 éve 10 kg-ról kezdtem a súly faragást, szóval most módfelett elégedett voltam magammal😎.
A zsákom neve Susannah🎒.
Nagyon szeretem, mert nagyon kényelmes. Csajokra tervezték🎀 profi szakik👩🔬, tehát ahol kell, ki van párnázva🛌, a zsinórok, zsebek, női kézre méretezve, egy sárga virág🌼 is van rajta.
De megpakolva akkor is súlyos teher már délutánra🥵, amit alig várok, hogy lerakjak. Mert mint a csiga🐌, viszem magammal mindenhova a hátamon. Abban van hetekig az otthonom🏠. Minden, amit gondos szortírozás után belerakok, az fontos.
Nagyon jó érzés volt a teli zsákot most felvenni😇, mert már csak 3 hét és indulunk😍!!!
De addig még készülés, készülés, készülés…
A csuka betörése🥷 vasárnap folytatódott is, mert Andi❤️ csodás utakra vitt minket a Bükkbe🌳❤️. Volt minden a tavaszi erdőben, ami a cipőnek, izmoknak, elmének most kellett: meredek kaptató fel és le😛, napfényes kilátás Lillafüredre (asszem), a környező hegyoldalakra😍, sűrű fákkal teli alagútszerű ösvény, egyenes tereptúrázás🏃♀️, kiszáradt és működő jéghideg forrás🚰, lilás és sárga virágok🌼🌸 (Andi mondta is a nevüket), egy őzike🦌 az úton és reeeeeengeteg szuper beszélgetés🥰. Mindenről. Meg nevetés, hülyéskedés. Fantasztikus volt, köszönet érte Andinak🙏❤️, megint nagyon kitett magáért.
Illetve Miskolc városának, hogy gondoskodott a zenei aláfestésről, az az az elmaradhatatlan tucc-tucc zenéről az erdőben, az nagyon kellett😬😄. (A majális hangjai hosszan kísértek az útvonal elején…)
Most új szokásként azt vetettem be, hogy kb 15 év után hordom a szemüvegemet🤓.
És azt kell mondjam, hogy így sokkal kevésbé félelmetes az erdő👆. A nagyobb farönkök🪵, csak nagyobb farönkök🪵. Sehol egy erdei szörny. Közel s távol.
Kellemesen mendegéltünk le s fel.
Egy idő után abbahagytam a veszély keresést, a messzi sötét foltok analizálását és már nem menekültem, nem akartam gyorsan túl lenni az erdőn.
Helyette a fák lombjait fürkésztem, a virágokat, a napfény sugarait, ahogy átsüt a fákon, odafigyeltem teljes mértékben a csevelyre is. Nagyon tetszett🥰.
Találtam egy földönkívüli üzenetet is egy kidőlt fán, de a társaim meggyőztek, hogy azt a szúk csinálták. Földönkívüli szúk👽🐜…?
Tuti…!
Szóval a csodás erdő járás, egy finom vacsi🥘 és egy nagy ölelés🤗 után hazajöttünk.
Hétfőn viszont amikor felkeltem, majdnem magam alá rogytak a lábaim😧.
Mindenhol éreztem bennük az izmokat, lüktettek rendesen😬. Hát igen, a múlt héten nem volt séta, most meg szinte hegyeket másztam..
És én hétfőtől már terheléses sétát terveztem (nagy hátizsákost), ami a felkelést követő 15 percben nemhogy nem volt valószínű, de állni is alig bírtam.
Egy szál pizsama pólóban😧…
Tömött hátizsák nélkül.!
Kb 20 perc múlva viszont finom sajgássá csendesedett a mindenhol jelen lévő izomláz😊. Jó, akkor zsákot fel! Indulás💃!
A hétfői sétánál csak a keddi volt nehezebb, akkor tetőzött ugyanis az újabb izomláz😩. Este mindenféle nyugtató krémekkel🧴 kenegettem mindenhol, ahol fájt, mert már nincs idő lustizni🙅♀️.
Szerencse, hogy a plusz kilók nagy része lement, különben most még cudarabbul lennék😏.
Nna de ugorjunk vissza🦗 a heti tapasztalatokhoz, szerdán beraktam a vizeszsákomat is 1 liter vizzel a zsákba, amibe félúton belekortyoltam és köptem is ki azonnal, mert piszok állott volt, este tehát ezt jól át kell majd öblíteni🪣.
Csütörtökön szütyörgő esőbe mentem🌧, ennek a tapasztalata: a cipő tényleg vízálló (jó hír), a hátizsákvédőnél viszont 2 probléma bukkant fel, 1.: elfelejtettem, hogy hogy kell felkötni a zsákra🤔, ezt gyakszizni kell a hétvégén, 2.: fent kicsit átázott a zsák, szóval csak kis esőben lesz elég, nagyobb csapadék esetén muszály lesz a poncsót használni, szóval így vinnem kell azt is, pedig ezt most meg akartam spórolni😐…
A csukák betörése is érdekes, először a bal oldallal volt gond, most az megoldódott, helyette a jobb oldal sajog… Remélem 1-2 hét és helyre áll mindenki, a cipők és a lábak is🙏…!
A héten feljött még egy gond, ami 3 éve is előjött nem sokkal az indulás előtt: a félelem.
Most a repülés a gond. Mivel 3 éve még nem féltem a repüléstől, akkor a szállások és az egyedüllét miatt féltem.
De igazából ezek csak indokok, hogy megfutamodhassak.
Hogy feladhassam, hogy ráfogjam valamire, hogy nna EZÉRT adom fel🧐!
Mert MINDIG van indok, hogy feladd… …hogy ne is kezdj bele.!
Ehhez jönnek mindig az emberek is, akik közlik, hogy “úgyse tudod megcsinálni”, “minek csinálod” és egyéb ilyen hasznos megjegyzések😏. Mert ŐK nem akarják, hogy te megcsináld. Bármiről is legyen szó. Továbbképzés, kaland, új hobbi, bármi, amivel te változtatni akarsz magadon, vagy az élet körülményeiden. Mert akkor te valamivel több leszel, mint ő. Boldogabb, okosabb, tapasztaltabb.
És ez így is van. Ilyenkor már csak rajtunk áll, hogy mi legyen.
Most hál istennek kevés ilyet hallok, sőt.! Az oldalnak hála inkább bíztatások jönnek🙏🥰. Nos a zarándok élettől most egyáltalán nem félek, ellenkezőleg, alig várom🤗😍.!
Ezért elkezdtem kezelni gyorsan a repülési félelmet és szorgosan olvasom az ilyen témájú cikkeket és gyakorlom is a tippeket, hogy legyőzzem ezt az akadályt😊.
Tehát nem kérdés: megyek🥰!
A változás néha félelmetes és bizony sokszor megijedünk a folyamat közben, talán hagyni is akarjuk párszor az egészet a francba, de nem szabad, mert csodás dolgok történhetnek velünk ha végigcsináljuk🦋🥰.
Ebben a szellemben küldöm a mai puszit😘,
Anett
Saját képek:
