A dajjer
Amikor úton vagyok, a menés mindig azt a jóleső érzést adja, hogy előrehaladok.
Fizikailag és mentálisan is.
Minden nap pontosan tudom a célomat és amikor beérek, az az igazán jól eső elégedettség tölt el🥰.
Útközben nincsenek kétségek, bizonytalanságok, hogy vajon jól csinálok e mindent, csak elengedem magam és azt érzem, hogy most minden jó❤️.
Hogy igazán jól vagyok🥰.
Talán nem pont ez az az út lesz az, ami mindent megold, ami a legkönnyebb, vagy a legszebb lesz, de bármi legyen is, ez is 1, ami közelebb visz majd hozzám.
16 éves koromban nagy divat volt a dajjer🐌. Én is megcsináltattam és baszki nagyon szörnyű lett a hajam😧… Is…
Mivel akkoriban (finoman szólva) egy kis töltött galamb voltam, a bongyorság még dobott a pufók arcocskámon, a dajjertől meg egészen olyan lettem, mint egy töltött birka😬. Méghozzá egy vörös☝️ töltött birka.!
Mert a vörös haj is divat volt és én persze azt sem hagytam ki😏…
(Akkoriban még követtem a divatot nna🤷♀️…)
Idővel az egyre fakóbb bordó hullámok aztán nem egyenesedtek ám ki, mint más normális embernél, neeeeem… …fixen maradtak a csigák🐌🐌🐌🐌🐌, szóval le kellett őket növesztenem🙄..
Ez egy hosszú lefolyású lecke volt, hogy mit NEM kéne csinálnom többé…
Ekkor kezdtem el tanulni röhögni magamon, de ezidőben még nem ment ez a lecke igazán jól, inkább szenvedtem, mint nevettem…
Mindig lesznek komplikáltabb utak.
És mindig ott lesz a kérdés is, hogy mi lett volna, ha amazon indulok el..?
A választ viszont mindig csak azután tudom meg, miután végigjártam emezt.
Az viszont biztos, hogy ha csak állok és egyiken sem indulok el, sosem tudom meg.
Legtöbbször vakon megyek előre.
Nem tudom mi, vagy ki vár rám.
Egy hegy, egy szúrós ösvény kullancsokkal, egy tiszta vízű patak, egy morgós kutya, vagy egy gyönyörű öböl egy kedves idegennel…
Aztán egyszercsak megbíztam az útban. Hogy pont oda visz majd, ahol lennem kell.
Nem küzdök ellene.
MÁR nem…
Hagyom, hogy odasodorjon, ahová ő akar.
Mert minden út tanít valamit.
A szép és a problémás is.
Rólam.
A lecke azonnali, a feldolgozása néha eltart, de aztán idővel átjön 😬😄🥵😱😤😢🤩🥳🤪🥰.
Szerintem nincs rossz út, csak rossz hozzáállás.
Én rengeteget röhögtem már magamon, ebből gondolhatod, mennyi problémás utat jártam már meg☺️, de mind megérte. Aztán meg idővel már több klassz jött, mint problémás.
Ahogy kezdtem megismerni önmagamat.
Ja! És elfogadni a bénaságaimat.
(Ez nagyon fontos, mert folyamatosan béna vagyok😄…)
De minden egyes úton kiderül, hogy sokkal ügyibb vagyok, mint azt magamról gondoltam. Persze emellett megtapasztalom a valódi határaimat is.
És ehhez bizony egyszer dajjeroltatnom is kellett😄☝️…
Sokkal jobbak vagyunk, mint gondolnánk.
Te bebizonyítottad már ezt magadnak…..?
❤️
Puszi😘,
Anett
Saját kép
