A Compostelám❤️

“Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, mikor a Szentföldre menő zarándoklatok ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött.”

Wikipédia

Rengeteg zarándok járta már ezt az utat előttem. De nem csak egyházi személyek, hanem királyok, nagyurak is. Ki vallási okból, ki fogadalom miatt, ki vezeklés gyanánt.
Hogy mindenkinek az útja bizonyítva legyen, egy idő után, az út végén mindenki kapott egy oklevelet, aki kért. Manapság sincs ez másképp, Santiagoban most is lehet kérni az oklevelet, az az a Compostelát, amiben ez áll:

“A compostellai Szent Apostoli és Érseki Egyház káptalanja, aki őrzője a Szent Jakab apostol oltár pecsétjének, ahogy a világ minden tájáról akár áhítatosságból, akár fogadalom okán érkező minden hívő és zarándok számára, akik Szent Jakabnak, a mi apostolunknak és Spanyolország védőszentjének és védelmezőjének a küszöbéhez járulnak a látogatásáról hiteles tanúsítványt állít ki, mindazokkal, akik meg kívánják ezt tekinteni, tudatja, hogy: XY úr/hölgy, miután az utolsó száz kilométert gyalog vagy lovagolva, avagy az utolsó kétszáz kilométert kerékpáron megtette, eme legszentebb templomot kegyessége okán alázatosan felkereste. Hittel mindezekben a fent nevezett szent egyház pecsétjével megerősített eme írás neki kiadatik. Compostella, az Úr X. évében, Y havának Z. napján"

3 féle Compostela van: vallási, spirituális és túrázós.
Én eredetileg a túrázósat terveztem be magamnak nem hívő lévén, de aztán számomra is váratlanul egy ponton spirituális lett az utam, így a végén a spirituális verziót kértem.

A szabály szerint, aki az uccsó 100 km-től napi 2 pecsétet gyűjt, az megkaphatja a Compostelát. (Előtte napi 1 elég.)

Rengetegen teszik meg a minimum távolságot, őket hívjuk 100 kilométereseknek, ők, tisztelet a kivételnek, nagyrészt sajnos csak a papír miatt csinálják.
Az általában otromba viselkedésük miatt (4 nap Camino, szinte luxus körülmények között nem tanít alázatot…) bevallom nem nagyon kedvelem őket, de most nem róluk szeretnék írni.

Hanem arról az érzésről, amikor kb 40 nap gyaloglás, hegymászás, sivatagon átkelés, eltévedés, kétségbeesés, félelem, éhség, szomjúság, fájdalom, küzdelem és reménykedés után, kripli lábakkal beérve a kezemben tartottam az első Compostelámat, rajta a saját nevemmel…

Egyszeriben minden nehézséget elfelejtettem és már csakis a jó dolgok jutottak eszembe❤️…
Mert amúgy abból volt több, csak hajlamosak vagyunk inkább a rosszra koncentrálni.

De most ez nem ment🥰.

Kevésszer éreztem életemben olyan intenzív boldogságot, mint azon a napon, amikor először érkeztem meg Santiagoba❤️.
Pedig akkoriban minden nap komoly dózisokban kaptam a boldogságot is☝️❤️…!
De annyi küzdelem és kétely után a célba beérni leírhatatlan érzés volt🥲😇😎🤩🥳🥰🥰🥰….!
Mintha a lehetetlent teljesítettem volna..
Én…az egyáltalán nem szuperhős…
A katedrális előtt ülve fél órát zokogtam a boldogságtól🥲❤️🥲❤️…

Aztán elmentünk Mundival a zarándokirodába a Compostelánkért.
Amikor a kezembe kaptam, jött az újabb meghatottság-cunami❤️…
És ez így ment egész nap🥰🥲🥰🥲🥰.
Folyton nézegettem a tekercset és sírtam, próbáltam felfogni, hogy sikerült.

Nem ment könnyen..

Aztán pár pohár bor+limonádé csak átsegített a boldogság-sokkon🍷.
Meg egy nagy ölelés Jakabbal🤗.
Igaz, csak én öleltem meg őt, de bennem akkor egy kisebb falunyi ember hálája volt, szóval igazából az a csoda, hogy nem olvadt meg a karjaimban🤗.
Ami persze jó, mert még tervbe van több ölelés is vele☺️☝️❤️..!
A Compostelám meséli el nekem újra és újra, hogy az utam nem egy álom volt, hanem a valóság.
Hogy minden kép, ami a fejemben van a csodás helyekről, minden élmény, minden új barátság, minden könnycsepp, minden kacagás és minden boldogság IGAZI volt.
És hogy bár roppant béna szelfiző vagyok, de bátor is, bármennyi félelem is van bennem🥰.
És felbátorít további utakra, ahol majd újra és újra boldogan készíthetek majd béna szelfiket😬😄❤️.
Meg majd jól félhetek megint😬☺️…

De azt is, hogy bármikor mehetek megint, Az Út ott lesz és vár rám❤️ és egyszerűen olyannak fogad el megint❤️, amilyen vagyok.
És megint jó lesz🥰.
Ezt jelenti nekem ez a papír❤️…

Puszi,
Anett

Az első Compostelám🥰,
és egy, a reeeengeteg béna szelfim közül😄🥰

A Compostelám
0 0 votes
Tetszett ez a bejegyzés?
Értesítés
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments