A Caminon hogyan jobb: egyedül vagy társaságban?
A Caminon nem ciki egyedül elindulni, vándorolni, magányosan megtenni az utat. Jellemző, hogy vannak családok, vagy barátok, párok, akik együtt vágnak neki az útnak. Akadnak olyanok is, akik később, a zarándoklat közben akadnak össze egy kellemes útitárssal, akivel aztán együtt folytatják a vándorlást.
A legtöbben azonban hol egy egyedül, hol társaságban töltik az időt a caminon. A Caminoról inkább az az elképzelés, hogy a magányos elmélyülés, és befelé fordulás ideje. Ez igaz, de azért sokszor jó érzés valakivel együtt lenni. Megosztani a kételyeket, aggodalmakat, vagy beszélgetni valakivel pár szót, és néha összenevetni akár egy idegennel is.
Gyakran alakul úgy, hogy a Caminon nappal egyedül tölti a vándor az időt, majd este, vagy délután, amikor fáradtan beesik egy szállása, ott már együtt van a többiekkel. Táraságban vacsorázik, jókat beszélgetnek, zenét hallgatnak, együtt készülnek az esti pihenésre és a másnapi útra. Esténként elmesélik, hol jártak, milyen élményekben volt részük, milyen tapasztalatokkal gazdagodtak.
Mindenki maga tudja, hogy érzi jobbnak: ha egyedül van, vagy társaságban vándorol. Néha az, aki magányosan, zárkózott lélekkel vág neki a Caminonak, életre szóló ismeretségeket köt az úton, és társakkal, barátokkal a szívében tér haza. Ez is egy Camino furcsaság.
