…. Így találkoztam Juditommal🥰. Valahogy együtt vágtunk neki újra az útnak és pár perc angol nyelvű kínlódás közben kicsúszott „sájszé”-nál kiderült, hogy ő svájci, így németül folytattuk, ami már sokkal jobban ment mindkettőnknek. Sokat lendített a beszélgetésünk minőségén a közös nyelv, onnantól lényegébe végig dumáltuk mindenféléről szót ejtve, az utat. Délutánig jártunk hűs erdőben, forró betonúton és mi csak beszéltünk, beszéltünk mindenféléről, mintha már évek óta ismernénk egymást. Neki is jó volt a humorérzéke, bár svájci lévén nagyon visszafogottan, udvariasan poénkodott, de neki is a rám jellemző szarkasztikus humora volt. Jól megértettük egymást❤️.Séta közben egy erdőben, egy forrás mellett egy csurig feltöltött elsősegély ládát is találtunk, ami direkt a zarándokoknak volt kitéve❤️. Aztán átkeltünk egy muslica völgyön, ami “szuper🤬” volt, ahogy csatak izzadtan, az arcukon, karunkon, kezünkön ránk ragadva, a szánkba, fülünkbe, orrunkba beszállva kb. ezren jöttek velünk, vagy ellenünk, vagy egymás ellen, nem tudom… Mi meg a bandaháború (…?) közepette egymás szeméből törölgettük ki őket, ahogy tudtuk, mert már nem láttunk tőlük. Ezek után érthető okokból elég gyorsan megkedveltük egymást. Harcos társak lettünk a muslicákkal vívott csata után🛡🛡⚔️. Itt ismertettem meg Judittal a magyar káromkodás alapjait, amit a későbbiekben még más, hasonló csatákban tovább is fejlesztettem. …..